Vissza akarok menni! Vissza kell mennem. Kitörni a stresszből, a feszültségből, rohanásból és szürkeségből a nyugalom, színek és szabadság városába. Oda, ahol már jártam, és ahol annyira jó volt. Oda, ahová Neked is érdemes ellátogatnod. Oda, ahol boldog voltam. Szép emlékek színes záporába: Szarvasra.
Ezt mondaná a lány, aki a budapesti forgatagból menekül a fantázia birodalmába. És egy álomszerű utazással mi is vele mehetünk. A kontraszt mellbevágó. A rideg fővárosi hajsza után lassú, ringatózó és elringató képekkel jelenik meg előttünk Szarvas városa, szépségeivel és kalandjaival együtt. A zene ugyanolyan álomszerű mint a képek, a színek és a ritmus összefonódása teljes összhangot ajándékoz. Az álomképek lágyak és színnel teltek, az utazás során a hajnali napfelkeltétől az éjszakai mulatságig haladunk, az időrendiség megtartásával. Az álom jellemzője, hogy az álmodó szabadon száll képzelete szárnyán. Éppen ezért egyes helyszínek csodálatos módon máshol vannak, mint a valóságban. Az utazók pedig csak repülnek 90 másodpercig. A film végén pedig a mosolygós lány már Szarvas főterén áll: valóra vált az álma. A recept: ötlet, kreatív gondolkodás, felkészült stáb, nagy adag kedv, egy Canon 5D kamera, VFX, és rengeteg türelem, munka. Így készült az 'Álomkép — szeretem Szarvast c. film.
A Holt-Körös partján egy különleges atmoszférájú, közel ezer ember befogadására képes színházat adtak át 2011-ben. Az amfiteátrum jellegű épület mellett egy gyalogos fahíd is épült. 2012-től az egyik legnagyobb turisztikai attrakciója lehet a szarvasiak számára Békés megye legújabb játszóhelye, a Szarvasi Vízi Színház, amely Magyarországon egyedülálló építészeti megoldásként egy stilizált várkastély és egy amfiteátrum szelíd ötvözeteként épült fel egy remekbe szabott új gyalogos fahíd szomszédságában. Ez a színpad egyfajta összművészeti játszóteret kíván biztosítani a hazai és a Kárpát-medencei színjátszásnak.
A projekt, mely európai uniós támogatással valósult meg, 2009-ben indult útjára. A tervezői munkálatokat a szarvasi Városterv Kft., míg a kivitelezést az Integrál Zrt. hajtotta végre. A több mint 9000 négyzetméternyi területen színházi lelátót, színpadot hoztak létre, felújításra került a Réthy Sándor és fia által alapított ecetgyár épületegyüttesének két bástyája, melyek június 25-től Szarvas város neves családjainak nevét viselik majd.
A település életében a XIX. században kiemelkedően fontos szerepet töltött be a gróf Bolza család. Kastélyokat építettek a Körös partjára, nevükhöz fűződik a ma már egyedülálló ipartörténeti műemlék, a szarvasi Szárazmalom felépítése, ők telepítették az Anna-ligetet, majd a Bolza Józsferől elnevezett Pepikertet, a mára Európa-szerte híres, Szarvasi Arborétumot. A másik bástya a Réthy-család nevét őrzi majd.
Az épületben étterem és kávézó is várja a vendégeket. A projekt közel 226,7 millió forintból valósult meg, újabb 140,28 millió forintból pedig a színpad melletti fahidat építették fel. A Szarvasi Vízi Színház működtetésére Szarvas Város Önkormányzata a Békés Megyei Jókai Színházat kérte fel. A megyei teátrum az elmúlt négy év alatt kis vidéki színházból Magyarország vezető színházai közé nőtte ki magát, amely ma már a szarvasi színpaddal együtt öt színházi helyszínt üzemeltet.
A Jókai színház a híréhez méltóan, magas művészi színvonalon kívánja működtetni a Szarvasi Vízi Színházat, a célok között szerepel mind a szarvasi lakosság kiszolgálása, mind turisták százainak Szarvasra, s ezen a kulturális kapun keresztül Békés megyébe csábítása. Idén nyáron a teátrum sikerprodukcióit állítják színpadra a történelmi Magyarország közepén: a gyerekek körében népszerű Lúdas Matyi, a jövő évadban bemutatásra kerülő Kapj el! című kamaramusical, vagy a közönségsikernek örvendő Csárdáskirálynő is garantált szórakozást ígér a vízi színházba látogatóknak. Emellett a városban működő Cervinus Teátrum ősbemutatóját, a Tessedik című zenés játékot is láthatják az érdeklődők, de lesz koncert és tánc-show is. Minden este megrendezik a Vers a víz felett programsorozatot, ami az irodalombarátok számára lehet érdekes.
Az Arborétum és a "Pepi-kert" története az olasz eredetű Bolza család nevéhez fűződik. Bolza Péter tábornok 1798-ban lett szarvasi földbirtokos, amikor elvette feleségül Harruckern János György unokáját, Stockhammer Antóniát. Fiuk, Bolza József feleségével, gróf Batthyány Annával kezdte meg az Anna-liget fásítását. A parkban és a később épült kastélyban ma a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság működik. Az ifjú Bolza József – akit "Pepinek" becéztek – a mai Arborétum magasabban fekvő részein – amelyet az árvizek nem öntöttek el -, ültetett el néhány fát. Később a szarvasi kastélyt és a birtokot Bolza Pál (1861-1947) örökölte. Emellett nagybátyjától, Bolza Józseftől megkapta a jelenlegi Arborétum területén lévő "ligetes, fás legelőt", ahol aztán a Körösök szabályozásának befejeztével, az 1890-es években kezdte meg a nagyobb arányú telepítést. Az Anna-ligeti park sok értékes fáját ültette át a mai helyére, illetve számos növényritkaságot hozott, hozatott a világ minden tájáról. Kertjének felügyeletét az 1940-es években az államnak ajánlotta fel.
Az államosítást követően az Arborétumnak számos gazdája volt. A terület egyre bővült, új gyűjtemények születtek. Az intézmény ma öt fás gyűjteményt gondoz 82 ha területen. További feladata az oktatás, kutatás, közművelődés és termesztés. 1985-ben a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem keretében önálló intézetté alakították. Ma a jogutód Budapesti Corvinus Egyetem Tájépítészeti Karának felügyelete alatt tevékenykedik.
A gyűjtemények közül három látogatható: a legidősebb, a "Pepi-kert", a Mitrowssky-kert és a hajókikötőhöz vezető betonúttól délre fekvő, ún. "Konyhakerti" rész. Nem látogatható a parkerdő és a törzsültetvény a faiskolával.
A gyűjteményben közel 1600 fa- és cserjefaj, fajta, változat található, ebből 1200 a lomblevelűek száma. Az Arborétumban található törzskönyvezett növények alkotják az "élő" génbankot és a törzsültetvényt. A fák és a cserjék mellett kb. 250 lágyszárú növényfaj fordul elő az Arborétum területén. Fajgazdag növényvilága mellett a terület bővelkedik rovarokban és madarakban egyaránt. Közel 150-re tehető a madárfajok száma, amelyek egy része átvonuló vagy csak időszakosan megjelenő. Élnek itt emlősállatok is: apróbb rágcsálók, vakondok, sünök, nyulak, s néhány őz és róka.
A leírtak is bizonyítják, hogy ez az emberi alkotás okszerű tevékenységgel egyre természetközelibbé alakítható.
